Aquapol szigetelés: salétromos, vizes, nedves, penészes fal, salétrom, dohszag, penész ellen: +36 30 398 7325

Falszaritas.org
peneszes_sarokpeneszes_jarolapnedves_fal


A falszaritas.org hírlevél oldala

AZ AQUAPOL KÉSZÜLÉK MŰKÖDÉSI ELVE

Az elektromágneses vagy a hasonló energiával működő falszigetelési eljárások és falszárító készülékek működési elve nagyon gyakran nehezen érthető, értelmezhető a műszaki szakemberek számára, mert a működésükkel foglalkozóeírások nem mindig tárják fel előttünk a falszárítás hatásmechanizmusát.
A korábbi magyarázatok, amelyek az eljárásokatismertették, elsősorban a Föld gravomágneses teréből való energiamennyiséggel foglalkoztak, ilyen volt például az AQUAPOL készülék működésének leírása. A gravomágneses hullámok bizonyos szempontból hasonlítak az elektromágneses hullámokhoz, azonban az elektromos hullámkompononens hiányzik, amit egy más szerkezetű gravitációs kompononens pótol. Tovább nehezítette az ilyen eljárás elfogadását és alkalmazását, hogy a korábben telepített készülékek az idővel elhangolódott antenna-rendszerük miatt, több esetben hatástalannak mutatkoztak, ami elbizonytalanította a a műszaki szakembereket és a felhasználókat is.

A gravomágneses energia segítségével végzett falszárítás működésének bonyolultságát az adja, hogy az AQUAPOL készülékek a működésükhöz szükséges energiát a Föld gravomágneses erőteréből nyeri, egy speciális antenna-rendszer segítségével. A tudomány számára azonban még ma sem teljesen egyértelmű a Föld gravomágneses teréből történő energianyerés lényege.

Kiegészítő energiaforrásként használhatunk térenergiát, hogy ezt a rendszert erősítse. Kísérletekkel bizonyították ennek az energiának a létezését.


Az elektromágneses falszigetelési eljárások hatásmechanizmusa

Ahhoz, hogy megértsük a falszigetelési eljárások lényegét, mindenképpen szükség van néhány fizikai-kémiai alapfogalom tisztázására, mivel ezek nélkül sem azok a jelnségek amelyek a kapilláris rendszerekben, sem pedig a szigetelési technológiák elve nem lesz érthető.

A falszigetelési eljárások működésének elvi alapja a szilikátfelület-folyadék kölcsönhatására vezethető vissza.

A nedves talajjal érintkező falazatokban a víz és a híg sóoldat a felületi feszültség hatására felemelkedik a kapilláris rendszer hajszálcsöveiben. A víz felületi feszültségét a vízmolekulák között fellépő kohéziós vonzóerők hozzák létre, amelyek összetevői a hidrogénkötés és a Van der Waals-féle dipóluskölcsönhatás (1. ábra).

A vízmolekula szerkezete és a vízmolekulára ható erők
1. ábra. A vízmolekula szerkezete és a vízmolekulákra ható erők

Hidrogénkötés: A vízmolekulák közötti hidrogénkötés kialakulását az okozza, hogy a nagy elektronegativitású atom (pl. O) a vele kovalens kötésben lévő hidrogén elektronját magához vonzza, amely elektronigényét a szomszédos vízmolekulában lévő oxigén szabad elektronjával elégíti ki.

Az építőanyagokat (tégla, kő, beton) a velük érintkező víz benedvesíti. Ennek mértéke függ a víz, felületi feszültségétől és szilikátfelületen fellépő adhéziós erőktől. Az adhéziós nedvesedés során a víz rátapad a szilárd felületre, mivel az adhéziós vonzerő lényegesen nagyobb, mint a vízmolekulák között ható, kohéziós erő.

Adhéziós vonzerő: A falszerkezet anyaga és a vízmolekulák között ható felületeket egyesítő vonzerő, ami elsősorban a szilikátanyagok oxigénje és a vízmolekulák hidrogénje között lép fel, a kohéziós erőkhöz hasonlóan a hidrogénhidas adszorpcióból és az elektrosztatikus dipól kölcsönhatásából tevődik össze.

A szilikát építőanyagok felületén, elsősorban, OH- és O2- ionok vannak, mivel a gyengén polarizálható Si4+ ionok, amelyeknek erős elektromos tere, a felületi energiát sokkal jobban növeli, mint a jól polarizálható O2- ionoké, a felületről behúzódnak.
Ennek következtében a szilikátok felületén relatív töltéstöbblet jelentkezik, azaz olyan elektromos erőtér létesül, amin a (+) ionok és a poláros molekulák adszorbeálódhatnak. Azt is mondhatjuk, hogy az építőanyagok poláris szilikátfelületekkel rendelkeznek, amelyeken a vízmolekulák irányítottan kötődnek meg (2. ábra).

A vízmolekulák megkötése a szilikátfelületen
2. ábra. A vízmolekulák megkötése a szilikátfelületen

A szilikát-felületekre erősen tapadó vízmolekulák egyre újabb és újabb felületekhez kötődve vékony folyadékrétegként felfelé mozognak a kapilláris csőben, a kohéziós erők közvetítésével, magukkal húzva az egész folyadékoszlop vízmolekuláit. Ez a kapilláris szívóhatás. (3. ábra).

A folyadék felemelkedése a kapilláris csőben
3. ábra. A folyadék felemelkedése a kapilláris csőben

A folyadék felszívódásának magassága (h) elsősorban a kapilláris rendszer átmérőjétől (r) függ. Ha pedig a peremszög J > 90°, akkor "h" értéke negatív és a víz kinyomódik a kapillárisból. Ez a kapilláris depresszió.

Az eddig ismertetett fizikai jelenségeken alapszik a légpórusos vakolatok falszárítási hatásmechanizmusa, mivel a kis átmérőjű kapilláris rendszer hiánya miatt a vakolat a falban lévő nedvességet nem vezeti ki a felszínre, hanem az már a belső, nagy átmérőjű pórusokból pára formájában távozik. A száraz és sótól mentes felület mindaddig megmarad, amíg a víz elpárolgási zónája a vakolat mélyebb rétegében van. Természetesen az oldott sók a víz elpárolgásával a pórusokban kikristályosodnak és ezzel, idővel csökken a párologtató hatás. Ezt a folyamatot azonban igen hatásosan meg lehet hosszabbítani a falszerkezet vegyi anyagokkal végzett só átalakító kezelésével és a sókristályok tárolására alkalmas gúzok alkalmazásával.

A vegyi falszigetelési eljárásokkal olyan folyékony anyagokat injektálnak a falba, amelyek hatóanyagai a falazó anyagban szétszívódva, annak pórusszerkezetét módosítják. A cementiszapos eljárásoknál a pórusok eltömítődnek és így a kapilláris vízfelszívás megszűnik, míg a szilikon-injektálásos módszernél a hatóanyag a kapillárisok falára tapadva a J - peremszöget 90° fölé növeli és ezzel a kapilláris emelkedés, süllyedéssé válik, azaz kialakul az un. kapilláris depresszió.
Természetesen a nem megfelelő körültekintéssel (szakértelemmel) végzett folyadék-injektálásoknál, ahol a pórusszerkezetnek csak egy részét sikerül csak eltömíteni, vagy a felületét hatóanyaggal bevonni, fenn áll annak a veszélye, hogy a leszűkített kapilláris rendszerben a vízszint az eredetinél magasabbra emelkedik.

Elektrokinetikus szigetelési eljárások működési elve

Az építőanyag kapilláris rendszerében felszívódó nedvesség a fal felületén elpárolog, aminek hatására folyamatos vízáramlás alakul ki a falszerkezetben. A kapillárisokban áramló nedvesség, mint híg sóoldat, pozitív és negatív töltésű ionokat tartalmaz.
A szilikát építőanyagok kapillárisainak fala erősebben adszorbeálja talajvízben oldott állapotban jelenlevő pozitív (Na+, H3O+) ionokat, mint a negatívokat (Cl-, OH-), ennek következtében az oldat határfelületi zónájában megszűnik az elektromos semlegesség.

A hajszálcsövekben, a kapilláris fal mentén igen lassan áramló folyadék egy molekula vastagságú (S) rétege - a falhoz való igen erős adhéziós kötődése miatt - rögzített állapotban marad, ez a "Stern"-féle tapadóréteg. Ennek határán fellépő potenciálesés az elektrokinetikai (x-zéta) potenciál (4. ábra).

Elektrokinetikai potenciál kialakulása a kapilláris falán
4. ábra. Elektrokinetikai potenciál kialakulása a kapilláris falán

A falhoz tapadó molekulavastagságú folyadékrétegben pozitív-ion koncentráció jön létre, ami a nedves felületnek pozitív töltéstöbbletet ad. Az elektrokinetikus eljárások ezt a jelenséget hasznosítják a falak szárítására úgy, hogy a külső potenciálkülönbség hatására a folyadék elmozdul, áramolni kezd a kapilláris rendszerben.
A jelenség magyarázata szerint a külső áramforrás hatására a falfelülethez gyengén kötődő (adszorbeálódott) kationok (pl. Na+, H3O+) elmozdulnak a (-) katódpólus irányába, és a molekulák közötti kohéziós- és súrlódó erőknek köszönhetően viszik magukkal a folyadékot is (5. ábra). Ez az elektroozmotikus vízáramlás, mely során a víz a negatív pólus irányába mozog.

Az elektroozmotikus vízáramlás hatásmechanizmusa
5. ábra. Az elektroozmotikus vízáramlás hatásmechanizmusa

Az elektrokinetikus szigetelési eljárások alkalmasak a falszerkezetek sótalanítására is, azon elv alapján, hogy a falnedvességben oldott nitrátos-, kloridionos- és szulfátos sók ionjai, az egyenáramú elektromos előtérben, a falazatba beépített elektródák felé vándorolnak (6. ábra).
- A negatív (katód) elektródához vándorló kationok: Na+, K+, Ca2+, Mg2+ (karbonátosodnak)
- A pozitív anódhoz vándorló anionok: Cl-, SO42-, NO3- (sóhidrátot képeznek)
A sókoncentráció csökkenése után a falnedvesség híg oldattá válik és a folyamat elektroozmotikus falszárításként folytatódik.

Magnetokinetikus falszárítási eljárások működési elve
6. ábra. Magnetokinetikus falszárítási eljárások működési elve

AQUAPOL falszárító készülék működési elve (hipotézis)

A kapilláris falához tapadó folyadékrétegben, ha növeljük az adszorbeálódott H+ ionok mennyiségét, úgy H2 gáz keletkezik. Ezen a molekulavastagságú gázrétegen keresztül csökken a vízmolekulákra ható adhéziós vonzerő, ami a kapilláris szívóerő megszűnéséhez vezet, azaz kialakul a kapilláris depresszió, és a víz visszahúzódik a talajba (7. ábra).

Kapilláris depresszió kialakulása a kapillárisban
7. ábra. Kapilláris depresszió kialakulása a kapillárisban.

A H+ ionok mennyiségét az AQUAPOL készülékkel úgy növelik, hogy a szilikátfelületekre adszorbeálódott H3O+ hidroxónium ionokból a H+ ionokat kiszabadítják az 1421 MHz frekvencián történő mikrohullámú energiaközléssel. Ez a hidrogénmolekula (H2) alap-frekvenciája és 21 cm-es hullámhossznak felel meg.

H gázréteg létrehozása a kapilláris falán.
8. ábra. H gázréteg létrehozása a kapilláris falán.

A rendszer feltalálója, Wilhelm Mohorn szerint a készülék egy mikrohullámú adó-vevő, mely az energiáját a Föld gravomágneses teréből nyeri, és úgy a rezonáns tekercsei, mind a felvevő- és leadó (sugárzó) tekercsei részt vesznek az elektromos tér gerjesztésében (9. ábra).

A kép illusztráció, a készülék felépítésének egyszerűsített modellje
9.ábra A kép illusztráció, a készülék felépítésének egyszerűsített modellje

A készülék képes a Föld gravomágneses teréből energiasugárzást felfogni, majd adó-antennáival annak egy részét polarizáltan és 1420 MHz frekvencián, a nedves falra sugározni.
Az AQUAPOL készülék, mint mikrohullámú passzív adóvevő, fő elemei az 1 db. energia felvevő tekercs, a 3 db. adó (eltérítő) tekercs és a közöttük kialakított rezonáns üreg (gerjesztő generátor), melynek feladata polarizálni az gravomágneses energiahullámokat.
A vevő és adó oldalt egy koaxiális tápvonal köti össze, mely egyúttal megfelel egy mikrohullámú rezonátornak is. A polarizátorhoz csatlakozó antennák (leckervezetékek) a 1420 MHz rezonancia-frekvenciára vannak hangolva.

Amit garantáltan megoldunk szolgáltatásainkkal:

A falszárítás, a vízszigetelés, a talajvíz-szigetelés, a felszállóvíz-, kapillárisvíz-szigetelés, az épületszigetelés, falszárítás, víztelenítés, az AQUAPOL szigetelés, a vályog, vertfal, beton, tégla, szilikát, tufa, és bármely falazat szigetelés: mind-mind szolgáltatásaink fontos elemei.

Fontos a nedvesség és vizesedés elleni védelem, a talajvíz elleni védelem, salétrom és penész, pára, dohszag, a salétromos, vizes, nedves, penészes, párás, dohszagú fal, falazat elleni védelem, málló és leváló vakolat elleni védelem, és a falszárítás. Egy olyan megoldást kínálunk, ami ezeket bontás nélkül is nyújtja, errõl mi gondoskodunk, olyan módszerrel / ez alkalmas családi-, lakó-, társasházakra, közintézményekre, hivatalokra, templomokra is /, amelyre nagy biztonsággal és szerzõdéssel 20 év garanciát vállalunk! Ha mindez hihetetlennek tûnik, a rengeteg referencia megtekinthetõ, és ezek nagyon meggyõzõen látványos eredményeket mutatnak. A falszárítás módszerünk, az utólagos sávszigetelés technológia végleges, hosszú távú megoldást kínál.
info@falszaritas.org  http://www.falszaritas.org T.:30/3987325